Kedves
Olvasó, kedves Barátunk!
Mindenkit,
akik
demokratikusan gondolkodnak Magyarországon, sokkoltak
mindazok,
amelyek 2006. őszén történtek. Ennyire
törékeny a demokráciánk?
Ennyire
félnünk kell a szélsőjobbtól?
A
válaszom igen, s egyben nem!
A
szélesebb
közvélemény
számára
nyilvánvaló lett ezen az őszön, hogy
hiába
győztük le a fasizmust hat évtizeddel ezelőtt, nem
tehetjük karba a kezünket! Mindazok a szavak,
amelyeket a
Magyar Ellenállók és
Antifasiszták
Szövetsége (MEASZ) tagjai szinte
imamalomként
folyamatosan mondogatnak: azért, hogy ne térjen
vissza a
fasizmus szörnyűsége, amelyet nagyon sokan
átéltek a háború
poklában,
folyamatosan tennünk kell. Valamennyi demokratikus erőnek!
Miközben
demokratikus kereteink adottak, tudnunk kell, hogy a kapitalista
berendezkedés újra és újra
termeli a
fasizmus erősödésének
feltételeit.
Ezért folyamatosan tettrekésznek kell
lennünk, s ha
bármit is tapasztalunk, amely a szörnyű fenevad
feléledéséhez vezethet, abban a
pillanatban azt a
nyilvánosság elé kell
tárnunk, s
társadalom jó
érzésú embereinek
segítségével le kell
lepleznünk.
A
mindenfajta
kirekesztést, a rasszizmust a fasizmus
előszobájának tartom. Nemrégiben
elhangzott egy
állami vezetőnktől, hogy a kirekesztés mindig az
iskolában kezdődik. Természetesen az
iskolában
lényegesen erősödhet, de mire a gyerek az
iskolába
kerül, már nagyon sokszor megtapasztalja a
kirekesztést, a megbélyegzést. A
lakóhelyén, a
szomszédoktól, amikor azok
elhúzódnak tőle, a boltban, amikor mint a
gyanús
külsejű gyereket távol tartják a polcon
lévő
számára érdekes
áruktól.
Hétköznapjaink
telis tele vannak olyan monumentumokkal, amelyek bennünket a
konfrontáció irányába
taszítanak,
amikor olyan helyzetek teremtődnek, hogy háborúra
kapunk
ösztönzést embertársainkkal.
Ezt látjuk
"mintaként" a közéletben, a
demokrácia szent
oltárájelképező Parlamentben is.
Pártjaink,
amelyeknek a demokrácia
letéteményeseinek kellene
lenniük döbbenetesen elvesztették bizalmi
támogatottságukat.
Hol
és ki
tanít meg bennünket, de a felnövekvő
generációt is arra, milyen a
demokrácia
valódi íze? Amikor belső
készségünkké
válik, hogy egy
cselekvési helyzetben nem az
évszázadokok
során megszokott diktatórikus,
tekintélyelvű
megoldásokat választjuk, hanem a demokratikus
módszereket? Közoktatási
rendszerünkben
mostmár jól látható:
bármelyik
"érték" elvű kurzus
irányít, nem kap
kiemelt figyelmet a demokratikus készségekre
nevelés. Tisztelet a kivételeknek, nem
működnek
érdemben a
diákönkormányzatok, nem kapnak a
diákok kellő áttekintést a magyar
nemzeti
antifasiszta ellenállás hiteles
történetéről, ahol Göncz
Árpádok
vállalták a politikai és fegyveres
ellenállást, a méltó emberi
kiállást a fasizmus ellen.
Az
antifasizmus nem
jobb, vagy baloldaliság kérdése, hanem
egy
humanista életút.
Mártírokat tudunk sorolni
több féle oldalról. Olyanokat, akikre
joggal
lehetünk büszkék. Azokat, akik, ha a
történelem úgy
kívánta,
szembeszálltak, életük
feláldozásával a
humánumért, az
utódokért. Értünk is.
Azért, hogy
békében élhessünk.
A MEASZ a
maga
szerény lehetőségeivel szeretne
hozzájárulni a fiatalok demokratikus
gondolkozásához, ezért
indítja
útjára 2007. őszén a
Demokrácia
Akadémiáját. A résztvevő
fiatalok
számára tisztaságot,
hitelességet,
közösséget, demokratikus
cselekvési
lehetőséget biztosítva.
A
"tantestület" tagjai Göncz
Árpád
vezetésével a felkért
"akadémiai" tagok, az
előadók, a foglalkozást vezetők.
A szűkebb
vezetésbe tartozik a tanulmányi ügyekkel
foglalkozó igen lelkiismeretes Horváth Zsuzsa,
egy
kiváló kommunikációs PR
menedzser Pető
Sándor, a kül- és
projektkapcsolatokért
felelős fiatal, de mégis nagy tapasztalatokkal rendelkező
Teleki
András, valamint három
kiváló
csoportsegítő: Bóka László
újságíró,
rádióriporter,
Görgey Géza református
lelkész, Kalmár
Szilárd szociális munkás.
Hallgatóinknak
igazi élményeket,
barátságokat, no meg
tovább gondolásra ösztönző
ismereteket
kíván
Hanti
Vilmos, a MEASZ elnöke